MIÉRT ÉRDEMES ÖNKÉNTES LELKÉSZNEK LENNI?
EGY EMBER TÖRTÉNETE
Paco akkor kezdte hivatásának tekinteni az önkéntes lelkészséget, amikor a Harvey és a Maria hurrikán által hagyott óriási pusztítást követően részt vett a segítségnyújtásban.
Amikor a katasztrófa bekövetkezett, Francisco „Paco” Cedeno Murillo önkéntesnek jelentkezett, és majdnem három hónapon át dolgozott VM-ként. De néhány éve még aligha számított volna bárki is arra, hogy Pacót itt látja majd. „Amikor az Egyesült Államokba jöttem, azért hagytam el a hazámat [Mexikót], mert javítani próbáltam az életemen és önmagamon. Bandázásba és drogügyletekbe keveredtem – meséli. – A Scientology segítségével azonban érezni kezdtem a késztetést, hogy segítsek másoknak. 2016-ban eldöntöttem, hogy részt fogok venni az önkéntes lelkészek munkájában, és a Martin Luther King-napi felvonuláson elkezdtem segíteni az egyik VM-sátorban.” Paco hamarosan rendszeres segítő lett, önkéntes lelkészi szemináriumok tartásában segédkezett, és segített a sátor felállításában a Los Angeles-i rendezvényeken.
De a VM-ség akkor vált igazi hivatásává, amikor eljött a hurrikánszezon. Először a Harvey hurrikán pusztított Texas déli részén. Ahogy Paco elmondja: „Odamentem, és láttam, hogy hatalmas segítség lennék a munkában, mert sok mindenhez értek az építkezéseken. Megbíztak a munkálatok irányításával, és ekkor láttam, hogy ez az, amit szeretek csinálni.
Minden katasztrófánál dőlnek romba házak. Három hetet töltöttem a texasi Rockportban, és az épületek állapotával kapcsolatos tudásom lehetővé tette számomra, hogy felmérjem a területet, és megállapítsam, hogy biztonságos-e ahhoz, hogy egy VM-csapat nekilásson a takarításnak. De nemcsak a helyi lakosokkal dolgoztunk, hanem közvetlenül a tűzoltósággal is. Az katasztrófaelhárítók segítettek az embereknek, mi pedig nekik segítettünk.”
A legnagyobb hatást Pacóra azok az emberek gyakorolták, akiknek segített: „Egy történet, ami bevéste magát a fejembe és a szívembe, Texasban történt, amikor egy veterán házához értünk. Zaklatott volt, senki sem segített neki. Mi megjelentünk, és felajánlottuk a segítségünket. Először gyanakvóan nézett ránk, de aztán megszerveztem mindenkit, kijelöltem a különböző feladatokat, és mindannyian munkához láttunk. Az egyik önkéntes lelkész egy Scientology-asszisztot adott a veterán édesapjának, amitől ő jobban lett.
„Ahogy látott minket dolgozni, egyre vidámabb lett, majd odajött hozzám, és megkérdezte: »Paco, én mit csináljak?« Úgyhogy ő is csatlakozott hozzánk, és néhány órával később már be is fejeztük a munkát, ami neki egyedül két hétig is eltartott volna. Amikor indultunk, megkérdezte: »Paco, veletek mehetek?«, és segített nekünk a következő háznál.”
Texas után a Maria hurrikán Puerto Ricót tarolta le. Pacót újra elhívták, de ez alkalommal azért, hogy az egész VM-erőfeszítést ő vezesse. Ezt nem lehetett visszautasítani: „Egyszerűen éreztem, hogy ott a helyem Puerto Ricón, nem lehetett nemet mondani.
„Egyszerűen éreztem, hogy ott a helyem Puerto Ricón, nem lehetett nemet mondani. Úgyhogy elmentem, és két hónapot töltöttem ott.”
Úgyhogy elmentem, és két hónapot töltöttem ott. Amikor odaértünk, először az utak megtisztításán dolgoztunk, törmeléket és fákat távolítottunk el róluk. Valójában Buchanan tábornok, a Puerto Ricó-i katonai csapatok vezetője említést is tett rólunk egy vele készült médiainterjúban.
Azt mondta, hogy a katonái szóltak neki, hogy jött egy csoport a Scientology Egyháztól egy csomó láncfűrésszel, és elkezdték aprítani a fákat. Az utak megtisztítása után az élelmiszerek és a víz elosztásán kezdtünk dolgozni, és asszisztokat adtunk.
Puerto Ricóban rengeteg községbe elmentünk, és olyan területekre is, ahová csak kevesen. Az egyik város, Castañer, kétórás autóútra volt, és amikor odaértünk, a helyiek elképedve fogadtak minket, hogy valaki hozzájuk is eljött. Ételt vittünk, és amikor elkezdtünk lepakolni, egész kis ünnepség kerekedett. Elképesztő volt látni az arcokat, nagyon hálásak voltak.
„Úgy fogadtak, mintha családtagok lennénk. Nagyon felemelő volt velük dolgozni.”
TEGYÜK LEHETŐVÉ A SEGÍTSÉGET!
Az önkéntes lelkészek a világ minden táján és a nap minden órájában készen állnak, hogy bármilyen katasztrófára reagáljanak. Az ön hozzájárulása az önkéntesek utazási költségeit, valamint a katasztrófák áldozatainak élelmiszer- és ivóvízellátását, sátrait és orvosi felszereléseit segít fedezni.